A szavak magolása a legkevésbé hasznos erőfeszítés a beszédhez — ezért csináltam egy appot

Tudhatod a szavakat, és mégsem jön ki egy mondat

Mindig is azt gondoltam: ha a cél az, hogy megszólalj angolul, a szómagolás a leghatékonytalanabb, a legunalmasabb és a leghaszontalanabb tanulási mód.

Nézed a szót, megjegyzed a jelentését. Elfelejted, újra megjegyzed, megint elfelejted. Annyi idő után minden szó ismerősnek tűnik, de amikor tényleg mondanod kellene egy mondatot, az továbbra sem jön ki.

Szerintem a leghatékonyabb, a legelevenebb és a leghasznosabb mód az, ha összebarátkozol valakivel külföldről, és minden nap beszélsz vele.

Van mit elmesélned, van mit kérdezned, és válaszolni akarsz arra, amit mond. A szavak és a mondatok egyik oda-vissza után a másikban kerülnek használatba, és minden, amit tanulsz, azonnal jó valamire.

A fejedben egy egész bekezdés, a szádon egyetlen „Good”

Csakhogy pontosan itt van a baj. Ahhoz, hogy beszélgetéssel gyakorolj beszédet, előbb tudnod kell beszélgetni.

Tegyük fel, találsz valakit a HelloTalkon. Megkérdezi, milyen volt a hétvégéd, és persze van mit mondanod: kipróbáltál egy új éttermet, sorban álltál egy örökkévalóságig, és a végén rosszabb volt, mint a földszinti hely.

A saját nyelveden mindezt gondolkodás nélkül elmondanád. Angolul keresned kell a szavakat, ki kell találnod a sorrendet, meg kell fejtened, hogy pontosan ezt hogyan mondják. A fejedben egy egész bekezdés van, a szádon meg végül egyetlen szó: „Good”.

A pont, ahol elakadsz, ez: tudod, mit akarsz mondani, de nem tudod angolra tenni és kimondani.

Az Unscriptet azért csináltam, hogy átsegítsen ezen a lépcsőfokon.

A támpontok fogynak, a saját részed nő

Az ötlet: egy teljes hétköznapi párbeszédből indulsz, és hangosan kimondod a benne lévő fordulatokat, amíg maguktól nem jönnek. A másik fél mondatait az app mondja; a tieidet te. Oda-vissza, mondatról mondatra.

Eleinte a saját mondataidat végig leolvashatod a képernyőről. Amikor már ismerősek, a kulcsszavak fele eltűnik, és te hívod elő őket. Később csak a kezdőbetűk maradnak. A végén az angol mondataid teljesen el vannak takarva: hallgatod a másikat, és válaszolsz.

A támpontok apránként fogynak, és a rész, amit magad rakod össze, hívsz elő és mondasz ki, apránként nő.

Egy rögzített párbeszéd kiindulópontot ad. Amikor még nem tudod megépíteni a mondatot, akkor is el tudsz kezdeni beszélni. Elakadtál? Nézd meg a támpontot. Rosszul mondtad? Csináld újra. És így jutsz el lassan odáig, hogy semmit sem nézve mondod ki.

Amit remélem, hogy összegyűlik, az egy készlet olyan fordulatokból, amelyeket hangosan kimondtál, addig mondtál, amíg gördülékennyé váltak, és elő tudod venni őket, amikor kellenek. Hogy amikor tényleg beszélgetsz valakivel külföldről, és van mondanivalód, a szád lépést tudjon tartani a fejeddel.

Ezt próbálja csinálni az Unscript, aminek a neve azt jelenti: „ki a szövegből”.